Péntek 13? Jól indul a nap, pedig nem is vagyok babonás

Hát a történet ott kezdődött, hogy reggelre a kutya feltojt az ülő garnitúrára, a konyhába, meg 2 helyre bepisilt, úgyhogy mocskot takarítottam. Egyből nem is volt kedvem elindulni itthonról, és próbáltam meggyőzni a fiamat, hogy maradjon itthon, ma szabad napot kap, de Ő nem engedett, menni akart oviba (imádja). Így elindultunk, az utolsó pillanatban persze, kutyástól. Félúton megint tojt a kutya (bocsi, de ez van), és oda mentem, hogy felszedjem, és kidobjam, de sehol nem találtam a kupacot, kerestem sokáig, pedig éreztem a szagát, de semmi... így mivel késésben voltunk, feladtam, gondoltam, mások is ott hagyják, így indultam tovább. Feltűnt valami érdekes, miután vissza értem a járdára, hát kiderült, hogy persze, hogy bele léptem tökig, úgyhogy az egész kupac ott volt nálam, a talpamon, csízmámon. Szóval neki álltam letakarítani, jó néhány percet vett igénybe, miközben a sógornőm, aki nálunk "nyaral" a babájával, hülyére nevette magát, én meg nem voltam kicsit sem ideges (hozzá tartozik, hogy a csízmát tegnap délután vettem, ma volt rajtam először).
Szóval eltrappoltunk az oviba, addig a sógornőm vigyázott a kutyára. Miután kiértem, persze óriási ugrálással, csaholással fogadott, a fogával véletlenül bele kapott a körmömbe, ketté tört a műkörmöm, majd beszartam én is hirtelen (a kutyából mára kicsit elegem van...)
Tegnap megtanultunk a sógornőmmel karifa díszeket varrni, iszonyat szépek, így bementem a méter árushoz hazafelé, vettem még anyagot, meg gombot hozzá, hogy ma is varrjunk (fotóval nem tudok még jönni, a férjem elvitte a fotó masinát magával). Hazafelé beértünk a lépcsőházba, és az összes gomb szétgurult (16 db), úgyhogy azt is vadászhattuk egy darabig, mire meg lettek.

Mindez röpke másfél óra leforgása alatt.... most nem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak, a sógornőm jól szórakozik minden esetre :):):):) A nap még csak most kezdődik igazán :):):):

Na, ezt megszívtam, mai banki esetem

Így sem jártam még: nem jutottam hozzá a pénzemhez a saját bankszámlámon... Nem egyezett az aláírásom ugyanis, mert mi történt, mi nem, a több év alatt, amióta bejelentettem, valszeg változott az írás képem. Ez egy família betétszámla, a megtakarított pénzünk van rajta, emiatt nem szoktunk hozzá nyúlni, és kártya sincs hozzá, csak havonta utalgatunk rá, hogy gyűljön a pénz. Most kértek kölcsön tőlem, és le akartam venni egy adagot róla. Közölte a nő, hogy ilyen aláírásra nem kapom meg a pénzt, alá íratta velem még egyszer, addigra azonban az egekbe szökött a vérnyomásom, mert olyan pipa lettem pillanatok alatt, hogy csuda, így másodszorra még annyira sem hasonlított. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a nevem 3 szóból áll, és a második harmadik tökéletesen egyezett, az első tért el (valszeg az évek alatt azt írtam mindig csak csomó helyen, teljesen csak ritkán kellett alá firkantani a nevem, így azért változott csak az első). Szóval nem kaptam pénzt, tiszta ideg voltam. Tudom, hogy az én érdekemet szolgálja az egész, de minden iratom rendben volt, és most fel vagyok háborodva.
A nő szerint nem probléma, mert át kellett volna állnom másik sorba, ott újra leadni, aztán vissza állni újból a pénztárhoz, és elölről kezdeni az egészet, én azonban olyan ideg állapotba kerültem, hogy ha még kétszer leiratták volna a nevemet, tutira azt is elfelejtem, hogy hívnak. Így papirostól, mindenestől ott hagytam a bankot, majd a férjem vissza megy (szegény)

Játék Katicánál

Ez az első olyan játék, amire jelentkezem, a képen látható csodás dolgokat lehet megnyerni. Nézzetek be Hozzá, ha van kedvetek játszani.

Nudlis sálam jó hosszan :)

Az enyém teljesen más lett, mint amiket láttam, az én "nudlijaim" (Hajni szavaival élve) nem szabályosan vannak egymás mellé kötve. Rájöttem, hogy ez a rossz kezdésnek köszönhető, de annyira tetszik így, tömörebben, hogy legközelebb már direkt fogom rosszul kezdeni :):):):):) (Hajni oldalán látjátok, hogy milyennek kellene eredetileg lennie, a nudlik egymás mellett lennének elvileg szép szabályosan, nekem meg úgy vannak kötve, mint a téglák egy építkezésnél: a következő sorban mindig két nudli közé esnek :D:D:D:D )


3 este alatt van kész ez a batár méret, nagyon haladós. 255 cm hosszú, 10 cm széles, mert olyat szerettem volna, amit 2-szer is a nyakam köré tudok tekerni, és még így is hosszan lógjon le. Olyan lett :):):) 5 motring fonal van benne.
A fotó alany a kisebbik lányom, a nagyot akartam megkérni, mert Ő olyan magas, mint én, de Ő nem vállalkozott, a kisebbik meg imádja illegetni magát :):):)

Bernard Werber: A hangyák

Na így sem olvastam még: elkezdtem, a feléig eljutottam, aztán egyre jobban azt éreztem, hogy ez nekem túlságosan aprólékos. Na de hogy értsétek: a cselekmény tulajdonképpen 3 szálon fut, egymást váltakozva történnek az események. Az egyik szál Belokan, a hangya kolónia életéről, fennmaradásáról, és egy fenyegető támadásról szól, amiről csak néhány hangya tud, akik próbálják csatába hívni a többi hangyát, akik persze vagy nem hisznek nekik, vagy kémek, szóval nehéz dolga van ennek a pár hangyának. Közben a hangyák életéről, kommunikáló képességükről kapunk több, mint kimerítő beszámolót. Az elején még érdekes, de aztán kissé már unalmas (számomra). A másik szál a Mindentudás egyeteme című könyvből idéz (az egyik szereplő írta ezt a könyvet) a hangyákról, szokásaikról, újabb kimerítő információk ezekrő a lényekről. A harmadik szál viszont izgalmas, egy család tagjainak a rejtélyes eltűnéséről szól, amikor ugyanis lemennek a pincébe, onnan előszőr pár naponta térnek vissza, aztán soha többé. Szépen eltűnnek, majd amikor a rendőrség nyomozni kezd, és utánuk mennek, ők is eltűnnek, stb. Hogy mi van a pincében? Hová tűnnek? Életben maradnak-e? Mi köze ennek a hangyákhoz? Na ez az a szál, ami érdekelt. És itt jön be, amivel ilyet sem csináltam még: amikor a felénél jártam, rájöttem, hogy unom. Így az első két szálon futó eseményeket szépen átugrottam, és csak a harmadik szál történéseit olvastam a könyv második felétől. Nem bánom, mert így sem tűnt valami igazán érdekfeszítő történetnek, megkíméltem magam egy csomó unalmas leírástól. Nekem nem igazán jött be, és mivel olvastam, hogy hasonlóan érdekes, és szuper izgalmas (szerintük) a második, és harmadik része is, én azt már tutira nem szeretném olvasni.

"A rovar egy egészen más filozófia, más tér-idő, más dimenzió". Az ember az eget kémleli, és kérdéseire gyakran fentről várja a választ. Mi lenne, ha a szokásostól eltérően, tekintetünket lefelé fordítanánk? Jonathan Wells örököl egy házat rovarkutató nagybátyjától, és a tilalom ellenére lemerészkedik a pincébe. Sejtelme sincs, milyen elképesztő titok vár rá odalent... A belokani vöröshangya-bolyból tavaszi portyára induló expedíció tagjai rejtélyes körülmények között mind elpusztulnak. Új tömegpusztító fegyvert vetettek be a törpehangyák? Miben mesterkednek az úton-útfélen lesben álló sziklaszagú harcosok? És mi célt szolgál a hangyák körében drogüzérként elhíresült holyvabogár őrizetére bízott, rejtett éléskamra a Boly legalsó emeletén? A 327-es szárnyas hím nem nyugszik. Két hűséges társával elszánt nyomozásba kezd... A filozófiai mese, a tudományos-fantasztikus irodalom és a kalandregény elemeit mesterien ötvöző, merőben újszerű mű lélegzetelállítóan izgalmas cselekményszövéssel sodorja magával az olvasót e parányi lények lenyűgözően gazdag világába."

Karácsonyi győztest hirdetek

A karácsonyi játékom győztesét sorsoltuk ki az előbb a gyerekekkel. A nagylányom hajtogatott, és kevert, tálat tartott (nem engedte magát fotózni), a két kisebbem pedig húzott egyet-egyet. Íme:

A szerencse ezúttal Edelweiss-Csilla, és Jutus mellé állt, gratulálok Nektek!!!

A bneheni@gmail.com címre kérek Jutus Tőled elérhetőségeket, Csilláét elvileg még tudom tavalyról, ha nem, akkor sikítok :):):)

Köszönöm mindenkinek, hogy játszottatok velem!!

Jean Sasson: A fátyol mögött

Ez az a könyv, amit már egyszer olvastam kb a felnőtt éveim elején még valamikor, jó pár évvel ezelőtt. Arra nem emlékeztem, hogy pontosan mik történtek, milyen szereplők voltak a könyvben, csak az maradt meg az emlékeimben, hogy maga a könyv tetszett, olvasmányos, és roppant mód magával ragadott. Így megkértem újból kedvenc könyvtárba járó barátnőmet, hogy hozza ki nekem, hogy újra elolvashassam, mert már fogalmam sincs, hogy miről is szól (na jó, nagyvonalakban tudtam, de semmi konkrétum nem maradt meg az emlékeimben)

Elkezdtem, és mintha először olvastam volna, minden sora újdonságként hatott. Az a tizenegynéhány év, ami eltelt az első olvasás óta, elég volt ahhoz, hogy más szemmel tekintsek a dolgokra, másképp értékeljem a könyvet. Természetesen most is tetszett, most is lebilincselő volt, de most már sokkal inkább felháborító is az a fanatizmus, az az elvakultság, ami jellemző egyes emberekre. Örülök, hogy újra elolvastam, és mivel van még másik két része is, azt is el fogom, mert ez elkerülte valahogy a figyelmemet korábban, így a másik két részét még nem olvastam.

Többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy politikai helyzet, gazdasági helyzet, válság ide, vagy oda, de jó, hogy mégis magyarnak születtünk, és de jó, hogy itt élünk, még ha szegényebben is, mint mondjuk Szultána hercegnő.

A könyv a Szaúd-Arábiában élő iszlám nők hányatott sorsáról szól, a béklyóikról, amiket nem tudnak levetni. Aki megpróbál küzdeni nő létére, vagy kitörni, azt kegyetlenül megbünteti a saját apja, férfi testvére, hogy a hithű nép előtt a család nevét tisztára mossák. A büntetés formája a lehető legbrutálisabb is lehet (pl. nyílt utcán való megkövezés, vagy előre meghatározott időpontban a családi medencébe való bele fojtás, vagy haláláig sötét zárkába való bezárás, ahol még akár évtizedekig is eléldegélhet, miközben megőrül, megbolondul a szerencsétlen nő, stb) A férfi felsőbb rendű lény, akinek joga van uralkodni a nő felett, és bármit megtehet bűntetlenül (hisz ha megerőszakol mondjuk egy kislányt (!!!), akkor természetesen a kislány a hibás, hisz illegette magát a férfi előtt, így miután a dolog kitudódik, halálra kell kövezni a kislányt a súlyos bűnért, mert elcsábította a férfit.)

Most kiemeltem a legdurvább mozzanatokat, természetesen a könyv nagyon sok másról is szól, nem csak a brutalitásról. Többek között elmeséli, hogy mi módon tudják a nők csellel mégis kijátszani a merev szabályokat, mindeközben betekinthetünk a királyi család mindennapjaiba is, a nők szemszögéből természetesen.

Nagyon szép könyv, tényleg olvasmányos, de kell egyfajta nyitottság is hozzá, hogy megpróbáljuk megérteni ezeket a számunkra „más fajta” embereket, hisz nekünk azért természet ellenes, hogy valakit ennyire elnyomjanak a saját országában, a saját családjában egyes emberek.

Kíváncsian várom a folytatást, bár most a hangyásat is be kell fejeznem, meg még más is tervben van előtte, de nem fogom kihagyni semmiképp.

"...Országomban a nőket apjuk semmibe veszi. fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk... Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk. sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem... Gyakran teszem fel magamban a kérdést. ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán... Ez buzdított fel arra, hogy hatalmas kockázatot vállalva elmeséljem történetemet... és indított arra az elhatározásra. hogy a szaúdi nők teljes személyi szabadságáért és jogaiért küzdjek. Azokért a jogokért, melyekkel országomban csak a férfiak rendelkeznek."Szultána, a mesés gazdagságban élő szaúd-arábiai hercegnő szavai ezek, aki makacsul lázad alávetettsége miatt, amit egyedül női mivoltának köszönhet, és inkább elszenvedi a büntetést, mint hogy legyőzöttként éljen. Ám a változásra csekély a remény egy olyan országban. amelyet primitív szokások uralnak, és a vallási vezetők árgus szemekkel figyelnek mindenkit."

Horgolgatok

Még mindig nem a hímzésé a főszerep a szabad percekben, a könyvek mellett horgolok ezerrel, szóval alig várom, hogy kisorsoljam a nyertest, hogy a fenyőknek is neki tudjak állni (ugye mivel a színt nem tudom, előre nem dolgozhatok :):) )

Elkészítettem a lányomnak ezt a mobil tokot (a mobilt most nyerte tombolán hozzá), egy új horgoló fonalból, selymes, strapabíró, és iszonyú jó vele dolgozni. Jó lenne, ha be tudnék szerezni ilyenből feketét, mert a barátnőm kért tőlem egy horgolt fekete neszeszert, és élvezném, ha ilyen fonalból dolgozhatnék újra.

Kézzel készítettem még mást is, de azt nem mutathatom, mert meglepi lesz egy olyan személynek, akinek nemrég volt a szülinapja, és nagy valószínűséggel olvassa a blogomat, így majd csak akkor mutatom, ha átadásra került. Remélem, örömet fogok okozni vele :):):)

Villámcsapatos játék ovis módra

Előzmény: ma lovagolni voltunk az ovival (minden évben mennek a gyerekek), és mivel hamarabb fel lettek öltöztetve, ki kellett menni velük az udvarra, hogy ne melegedjenek be a fülledt folyosón. Az udvaron aztán egy körbe állt pár fiú (a legjobb barátok), a kör közepén össze tették a kezüket, és elkiáltották magukat, hogy:
- HAJRÁ VILLÁMCSAPAT!!
Eközben a kezüket az égbe emelték, ahogy a kézi meccseken szokták egymást buzdítani idő kérés után :):):):)
Aztán elkezdtek eszetlenül rohanni.
Matyi oda szaladt hozzám, és nevetve, lihegve, felpörögve megkérdezte, hogy tudom-e, hogy mi az a villámcsapat? Persze nem tudom volt a válasz. Erre elmagyarázta, de közben már szaladni is kezdett tovább:
- Hát tudod, mi vagyunk a villámcsapat, és a játék úgy kezdődik, hogy fogunk magunknak egy Benedeket :):):):):):):)


még jó, hogy Benedek anyu nem jött velünk lovagolni :):):):) (szegény Benedek, azért sajnálom kicsit). Mellesleg itt jegyzem meg, hogy a legverekedősebb gyerek, és gondolom, rájöttek a többiek, hogy csapatban erősebbek, mint a Benedek, mert amúgy egyenként simán lever mindenkit. Csak hogy ebből már játékot is ki lehet találni, azt azért nem gondoltam....

Nemrég értünk haza, és azért én még feszegettem ezt a témát egy kicsit, meg gondoltam bedobom a nem szabad a másikat állandóan piszkálni dumát, kicsit nevelgetem a gyerekemet, hogy ez nem szép dolog, stb, de gondoltam, hogy előtte azért felmérem a terepet, hogy képben legyek, és így zajlott a következő beszélgetésfoszlány is közöttünk:

- Matyi, emlékszel, hogy délelőtt mondtad, hogy Ti vagytok a villámcsapat, és fogtok magatoknak egy Benedeket? (a gyerekem már itt vigyorgott a dolgon újra, így folytattam a kérdést:) és mit csináltok szegény Benedekkel, ha elkaptátok? Beviszitek a váratokba?
- Neeeem anya, hát egyszerű: elengedjük, és újra elfogjuk, és ezt addig játszuk, amíg valakiért nem jön az anyukája.

Na a dorgálásról ennyit... gyorsan kimentem a szobájából mindenféle komment nélkül, hogy ne lássa, ahogy nevetek. Szegény Benedek, ezek egész délután futtatják :):):):) Nem csodálom, hogy mostanában nem hallok annyi panaszt róla, szerintem örül, ha haza jut, és lepihenhet :):):):):):)

Húúú, de szemét anya vagyok... de higyjétek el, tényleg nagyon verekedős volt tavaly ez a fiú, úgyhogy most örül a lelkem kicsit, hogy ezek a kölykök így feltalálták magukat :):):)

Fiam 2 perccel ezelőtti dumája :)

Gubanc kutyusnak van egy rák formájú kutya rágcsija, ami leesett éppen a galériáról, erre a fiam megszólalt:

--Anya, leesett a rák. Jó, hogy mi magyarok vagyunk, mert a magyariakat /:):):):)/ nem csípi meg az igazi rák :):)):):):)

Már a múltkor is téma volt ez nála, szerinte a rák felismeri a magyariakat, és azokat nem szereti, mert nem szokta meg őket :):):):):)

Szinte minden napra jut valami aranyos beszólás, majd megpróbálom sűrűbben megosztani Veletek :)

Közeledik a karácsony, játszotok velem?

Na ilyet sem csináltam még, ééééén, aki másnál még játékra sem szoktam jelentkezni, ééééén.... JÁTÉKOT HIRDETEK :):):)

Az alap ötlet onnan eredt, hogy a nyári FMXC talin amikor elkezdtem horgolni az idei első mini fenyőt, többen is áhítoztak utána. Aztán azt be is fejeztem, és rájöttem, hogy még mindig élvezem készíteni, nem untam rájuk, pedig iszonyat mennyiséget ajándékoztam már szerte-szét. Szóval itthonra úgysem kell annyi, így szeretnék okot, hogy készíthessek, ezért játékra hívlak Benneteket!! Persze csak ha szívesen lógatnátok a fáitokon ilyen kis apróságokat :):):) Nagyon kicsik, a fotó csalóka, így a mérete miatt teszek fel egy másik fotót is. És hogy számomra is legyen izgalom a dologban, nem dolgozom előre, mivel szeretném, hogy a nyertes/nyertesek (merthogy 2 nyertes is lesz!!!) döntsék el a színkombinációt/színkombinációkat.

Szinte bármi lehet, mert a fenyő puppets perléből készül, hozzá apró kása gyönggyel (az alsó képen éppen mill-hill van rajta, de az túl nagy rá, így a felső képen lévő kisebb kása gyöngy lesz a nyertes fenyőkön).


Na tehát akkor a szabályok:
- Írj egy hozzászólást ide, amiben leírod, hogy milyen színű fonalból, és kb milyen színű gyöngyből kéred a fenyőidet, ha Te nyersz.
- Egy személy egy-egy színt mondjon csak a fonalra, ill. gyöngyre, mert az összes fenyő abból a színből fog készülni, az egyszerűség kedvéért
- A felső, fehér fenyős képet tedd ki a blogodra (nem kell feltétlenül blogspot, bármilyen blog megfelelő) majd linkeld be ezt a blogot is mellé, alá, fölé, ahogy gondolod.

És amit ígérek:
- a kicsi fenyőket december hónap közepéig postán eljuttatom a nyerteseknek,
- az általuk kért színkombinációban,
- egy csomagban 5 db fenyőcske lesz
- 2 nyertest húzok ki majd a "kalapból", hogy még nagyobb legyen az izgalom, és kicsivel nagyobb az esély :):):)

A játékra jelentkezés határideje: 2009. október 2-a éjfél, sorsolás október 3-án, vagy 4-én (a munka rendemtől függően).

Hát akkor jó játékot, jó szurkolást kívánok Nektek!! :):):)

Heni

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

A nyaralásunk egyvalamire azért jó volt: hogy elkezdjem, és persze hamar be is fejezzem az Alkonyat második részét.

Szóval ez még az elsőnél is jobb volt, sokkal több volt benne az izgalom, és a vége is sejtelmesebb. Itt már színre lépnek a vérfarkasok is, és hát szegény Bella miért ne a vámpírok ősellenségével, egy vérfarkassal kerüljön nagyon közeli kapcsolatba, amikor Edward elhagyja?? Néha nem is tudtam, hogy mit szeretnék titkon: hogy Bella soha többet ne találkozzon a kedvenc vámpírjával, és legyen vérfarkas feleség, vagy fordítva :):):):) Aztán jött a még nagyobb izgalom: vissza tért a rossz vámpír, és Bellát akarta elpusztítani... és itt még kb csak a könyv felénél járunk :):):) Nehezemre esik nem elmesélni, úgyhogy itt megint nem írok többet, mert mint megtudtam, mégsem én olvasom utoljára (ugye Évi? :):):) ) Szóval nem tudom, hová lehet még fokozni ezt az egészet, de kíváncsian várom (és alig várom) a harmadik részét.

Amúgy megnéztem dvd-n az elsőt, és csalódtam. A jó könyvből sikerült egy tökre átlagos, majdhogynem lapos filmet csinálni. Arra jó volt, hogy most az arcokat konkrét nevekhez tudom kötni, de ha össze hasonlítom a filmet, és a könyvet, akkor meg kell állapítanom, hogy nem igazán tudták azt a rengeteg érzelmet megjeleníteni a filmvásznon. Ennek ellenére persze meg fogom nézni a többi részét is :):):):)

A könyvet Krisztinek még mindig köszönöm, hisz ezt a részt is Tőle kaptam kölcsön.

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Limonádé díj + nyaralás

Timkee és Ányi is megkínált egy pohár hűsítő limonádéval, ezúttal is köszönöm!
ól is esett, hisz tegnap jöttünk haza a Tisza-tótól, ott nyaraltunk 8 napot. Abszolút felejthető környék, nem is értem, miért magasztalják olyan sokan az egekig. A csónak túra az mondjuk csodálatos, azért megérte elmenni, de azon kívül sok jót nem tudok mondani. Leégtem, napszúrást kaptam, és nagyrészt unatkoztam. A gyerekek mondjuk élvezték a sok-sok strandolást, igazi vizipókok, alig lehetett kikönyörögni őket a vízből. Szerettünk volna a környéken egy kastélyt megnézni, hogy "lássunk" is valamit a vizi túrán kívül, de persze már szállodát csináltak belőle.
Poroszlón voltunk amúgy, ott béreltem egy családi házat. A falu is egy khmmmm... szóval ilyen szót nem írunk nyílt blogon ki, maradjunk annyiban, hogy hangos a kisebbségtől, bár azon kívül, hogy a szomszédunkban még hajnalok hajnalán is ment a hangoskodás, amit főként a házunk egyik feléből lehetett szerencsére hallani, nekünk más gondunk nem akadt velük. De érdekes volt látni, ahogy 2 fiatal lány, szerintem még a 20-at sem töltötték be, 7 gyerekkel vonult a strandra, ebből a legidősebb sem múlt el ránézésre 5 éves. Szóval ilyen helyen voltunk.
Egy napot a Mezőkövesdi Zsóry-fürdőben is eltöltöttünk, az mondjuk szép, de az is olyan, hogy azért láttunk már szebbet is, szóval csak amiatt nem éri meg oda menni, amúgy egy vagyon a belépő (az itthoni árakhoz képest).
Na de hogy jót is írjak, vissza térek a csónak túrához: A Helena túrahajóval voltunk, 2 órás túrán. Egy idős bácsi volt a kapitányunk, aki régen tagja volt a Tisza-tanácsnak. A Tisza tó ugyanis teljesen mesterséges, és a Tisza-tanács tagjai döntöttek mindenről, hogy mennyire, hol kotorjanak, mennyire árasszák el a területet, stb. Sokat mesélt, és igen-igen érdekes dolgokat is említett, tényleg élvezettel hallgattuk, ittuk a szavait. Bevitt bennünket olyan helyekre is, ahová kevés embernek van engedélye, sokszor le is állt a hajó motorja, mert elakadtunk ebben-abban, mert néhol a víz csak térdig ér. Sajnos a madarak jó része már elvonult, így mindent nem is láthattunk, de így is láttunk sok nagyon szép madarat. Szép volt, pedig aznap esős, hideg idő volt.

A limonádé-díjra vissza térve: én már nem adom tovább, egészen egyszerű okokból (ma már megyek éjjelre dolgozni, és nincs annyi időm, hogy kilessem, hogy ki is nem kapott még azok közül, akiknek szívesen adnám).

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

Krisztitől kaptam kölcsön a kötetet, és bevallom, hogy erről a könyvről - filmről itt a hímzős blogokon hallottam először. A filmet nem láttam (még eddig), de mindenképpen meg fogom nézni. Előre bocsátom, nem szeretem a csöpögős, nyálas, túl romantikus regényeket. Nem is szoktam ilyeneket olvasni, egy-kettő ilyen után rögtön tudtam, nem az én stílusom. Féltem ettől a könyvtől, mert azt hittem, ez is csöpögni fog, de titkon azt gondoltam, hogy nem baj, egyszer kibírom, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az a könyv, amit itt a blogspoton már olyan sokan olvastatok, és futó tűzként terjedt, hogy fantasztikus. Nem is tudom, van-e rajtam kívül valaki, aki nem ismeri a történetet, érdemes-e mesélnem róla :):):):):):) Szerintem én voltam az utolsó, aki neki állt, és először azért berezeltem, amikor az első két kötet oldalszámát megláttam (összesen 1100 oldal). Aztán amikor elkeztem, egyszerűen ez megint az a kategóriájú könyv lett, aminél úgy fogytak az oldalak, mint a fene. Végülis másfél nap alatt sikerült magamévá tennem az első kötetet, és végre én is elmondhatom, hogy tetszett egy romantikus könyv, és igazán tetszett, mert ez tényleg csöpögés mentes, és izgalmakban gazdag. Alig várom, hogy a következő részét is elolvassam, de nem merem elkezdeni, mert tudom, hogy újra nem bírnám letenni (és itthon semmi sem haladna :):):):):) ), úgyhogy szépen megvárja a szombatot (hurrá, már hétfő este van!!!!), akkor megyünk nyaralni a Tisza-tóhoz 8 napra, és ott fogom kiolvasni. Várom nagyon.....

Ha esetleg van rajtam kívül, aki még nem ismerte, azoknak néhány szó (tényleg röviden): Adott egy fiatal, szép lány, Bella, aki elköltözik egy kisvárosba, és ott folytatja közép iskolai tanulmányait. Forr a levegő közte, és az új padtársa, Edward között, akiben először szinte megfoghatatlan gyűlölet van a lány iránt, és aki nem barátkozik soha senkivel. Egyszerre haragudnak egymásra, és vonzódnak egymáshoz. Szépen, lépcsőzetesen alakul ki minden mozzanata a történetnek fokozatosan tárul elénk, semmi kapkodás, és végig izgalomban tart bennünket a könyv. Hogy miért is? Hát mert a fiú, aki addig nem barátkozott senkivel: vámpír. Hogy lehet egy vámpír, és egy hétköznapi emberi lény között igazi szerelem, amikor a vámpír szomjazik a lány vérére, nem csak szereti, meg is szeretné "kóstolni"..... Lehet-e egyáltalán ebből a kapcsolatból valami? Hát többet nem is írok, mert még elárulom a részleteket. Igazán izgalmas, lebilincselő könyv, egy olyan romantikus történet, ami még nekem is tetszett, és izgatottan várom a folytatást, na meg a filmet is ::):):):):):)

Ja, még egy apró sztori: vasárnap, amikor olvastam, a kisebbik lányom (9 éves) bejött a szobába, és megkérdezte, hogy mit olvasok. Mondtam neki, hogy Alkonyat a címe, mire megörült, és mondta, hogy azt ismeri. Én finoman próbáltam megmagyarázni, hogy az lehetetlen, mert ezt a filmet csak moziban vetítik, és én nem is engedném, hogy ilyeneket nézzen, úgyhogy kétlem, hogy ismeri, szerintem csak össze keveri valamiel. Erre huncut vigyorral megszólal: Anya, mondom, hogy ismerem, ez a vámpíros, a Bellával...... Paffffffffff. Az állam leesett, így tud egy 9 éves egyetlen mondattal megsemmisíteni egy anyát :):):):):):):) Kiderült, hogy természetesen a nagymamánál simán nézhetnek ilyen filmeket.... (no comment) Mondjuk nagyon tetszett nekik, és állítólag legalább a 4 éves fiam nem látta. Szerencsére.... Ez azzal járt azután, hogy fél óránként el kellett mesélnem, hogy éppen hol tartok :):):):):):) Mindig elcsodálkoztak, hogy milyen gyorsan haladok :):):):) Na és akkor az elmaradhatatlan hivatalos ajánló is itt van:

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik... Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!"

Az én 5. mondatom - prűdek kerüljenek!:):):):)

Először is el kell, hogy mondjam, hogy hülyére nevettem magam, amikor megkerestem az ominózus mondatot :):):) Mert hát mennyi az esély, hogy 600 oldalból, amikor egy kezemen meg tudom számolni, hány intimebb "jelenet" van, pont az egyikbe kell, hogy bele kérdezzenek???
Szerintem csekély, de mindegy, jó poén volt. Prűd meg nem vagyok, így hát lássuk a játékot :):):):)

Szóval a játékra Jucus, és Polly is meghívott.

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Mivel épp befejeztem a könyvet, újba meg még nem fogtam, így ebből idézek:

"Oly kemény, és nagy volt, hogy nem értette, hogy kerülte el eddig a figyelmét."


Aztán mindenki gondoljon, amire akar, nem magyaráznám meg, hogy ki, és miről beszélt (halkan megsúgom, szerintem jóra gondoltok :):):):) )

És akiket én választok:
Anita
Andi
Emőci
Ányi
Évi

Wilbur Smith: A Mágus

Sok évvel ezelőtt (még gyerekeim sem voltak, azóta meg már 3 is van, egyik már kamaszodik is, szóval nem ma volt) a férjemtől megkaptam (akkor még nem is voltunk házasok) Wilbur Smith: A hetedik tekercs című könyvét karácsonyra. Az írót abszolút nem ismerte egyikünk sem, nem is tudom, miért erre a könyvre esett a választása. Aztán a borítót elolvasva rájöttünk, hogy ez egy másik könyv folytatása, így gyorsan beszerezte nekem A folyó istene című könyvet. Hamar neki is láttam, és teljesen magával ragadott a történet. Szinte bele szerettem Taitába, a rabszolgába, és Lostris-ba, valamint Tanusba. Magával ragadott, faltam, sokáig a hatása alatt voltam. Akkor kezdtem egyiptomos történetek után olvasgatni, a könyv hatására. Aztán elolvastam a másik részét, a Hetedik tekercset is. Bevallom, nem tetszett annyira, mint az előző rész, de azért olvasmányos volt, szóval nem volt rossz azért.
Aztán nemsokára megkaptam a harmadik részét (sokan nem is tudják, hogy létezik, legalábbis az ismerőseim közül senki nem tudott róla), és szépen eltettem jó sok évre a könyvespolcra. Közben A folyó istene címűt még kétszer elolvastam, még a Mágus-ba bele sem szagoltam, valahogy nem akartam Lostris, és Tanus, valamint Egyiptom varázslatos világa után újra Taitáról olvasni, mert nem hittem, hogy újra tud az író hasonlóan lebilincselő történetet, hasonlóan magával ragadó stílusban írni. Ezt szerintem kétszer ugyanazzal a főszereplővel nem lehet. Vagyis ezt hittem.
Aztán nemrég elő vettem a harmadik részt, a Mágust, és bele fogtam. Hát már az elején csalódtam, méghozzá kellemesen. De igazam is volt, nem lehet hasonlóan lebilincselő könyvet írni kétszer ugyanarról a szereplőről. Ez ugyanis még az első kötetnél is izgalmasabb (vagy csak a sok év alatt megkopott emlékek hatására érzem így?)
600 oldalas könyv, ebből 440 oldalt már a végén 2 nap alatt befaltam, nem bírtam letenni. Őrületesen olvasmányos, magával ragadó, izgalmas, és hát Taita.... más, megváltozott, hisz megöregedett, de mégis Taita, a mindent tudó, a Mágus, akit mindenki tisztel, és Egyiptom, a fáraók világa, a csatározások, ármánykodások, cselszövések, barátságok, szerelmek, mágia, és a sivatag... az őrületesen barátságtalan, komor, de mégis otthont adó sivatag... leginkább ezek a szavak jutnak eszembe, mert még ülepedni kell a történetnek, merthogy ma délután fejeztem be. A végét megkönnyeztem, valahogy nagyon sajnáltam, hogy vége, még vagy 600 oldalt simán olvasnék ezekkel a szereplőkkel, most kicsit üresnek érzem magam.
Akinek tetszett A folyó istene, az ne hagyja ki ezt a könyvet, ez még az elsőnél is szebb. Na jó, nem ömlengek tovább :):):)):):) Akkor jöjjön a hivatalos ajánlója:

"Hőn szeretett királynője, Lostris halála után Taita elvonul a végtelen és félelmetes sivatag magányába, ahol hosszú éveket tölt imádkozással és tanulmányokkal. Ő lesz a Mágus, az ősi istenek tanításainak beavatott ismerője, a mágia és a természetfölötti mestere.Túlvilági parancsnak engedelmeskedve elhagyja a pusztaságot és visszatér az emberek világába, ahol meg kell küzdenie a gonosz erőkkel, melyek azzal fenyegetnek, hogy uralmuk alá hajtják a trónt és az egyiptomi birodalmat, és elpusztítják Lostris királynő unokáját , az ifjú Nefer herceget.Az író csaták és cselszövény, szerelem és szenvedély, a jó és gonosz küzdelmének megkapóan részletes ábrázolásával eleveníti fel az ókori Egyiptom világát. A történet elejét megismerheti ha elolvassa A folyó istene és A hetedik tekercs című köteteket."

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, vagyis a könyvajánlójához időnként vissza-vissza tértem. Juditnál olvastam, hallottam először a könyvről. Első olvasatra a skicc alapján érdekelt, viszont Judit véleménye, vagyis a nyomasztó szó állandóan vissza tartott. Aztán egy levélben bíztatott, hogy nyugodtan kezdjem el, ne féljek tőle. Említettem a barátnőmnek, és Ő kikölcsönözte nekem a könyvtárból, így elkezdtem olvasni egyik este, és hihetetlen, de nem bírtam letenni, röpke 4-5 óra alatt teljesen kivégeztem.

Szóval akkor a véleményem a könyvről: abszolút olvasmányos, a történet valóban nyomasztó, ennek ellenére minden édesanyának bátran ajánlom.
Adott egy igazi, jó anya, aki nevelgeti a 4 gyerekét, és próbálja az anyai ösztöneire hallgatva tisztességesen felnevelni azt az 5. gyereket is, akit nem szeret, akitől tart, akitől fél, akit nem ért meg még Ő az anyai szemével sem, aki teljesen felborítja az addigi tökéletesen boldog életüket. De ez az 5. gyerek, akit az ösztönei miatt próbál nevelgetni, minden energiáját, és életkedvét kiszipolyozza, a többi gyerektől veszi el azt, amitől azt mondhatjuk, hogy igazi jó anya. És érdekes módon kettősség van bennem, mert vajon igazi jó anya, aki a másik 4 védelmében, érdekében nem foglalkozik annyit velük? Vagy igazi jó anya az, aki a sérült, agresszív gyermekét, akit nem szeret, mégis fel szeretné nevelni úgy, hogy esetleg később beilleszkedhessen a társadalomba még akkor is, ha ezzel háttérbe szorul a másik 4 gyerek, a férj, a család, a barátok, minden? Egyrészt szerintem igen, másrészt meg nem.
Érdekes, hogy a történet rávilágít arra is, hogy a 60-as, 70-es, 80-as években az angol társadalom miként vélekedett ezekről a gyerekekről, mennyire nem ismerték el, ha valaki különbözött, ha valami más volt, akkor is rá erőszakolták a "normális" értékrendeket, ha nem felelt meg az ember azoknak a kritériumoknak, amikben egy társadalomban bárkire azt mondhatjuk, hogy "normális" ember. Egyszerűbb volt szemet hunyni, nem észre venni, ha baj van, mert így foglalkozni sem kellett a problémával, a probléma megoldásával.... Értendő ez mind az állam-ra (legegyszerűbb bedugni titokban egy eldugott intézetbe a sérülteket, és szedálni), értendő az egészségügyre, mert sem orvos, sem pszihiáter, senki nem igazolta, hogy a gyermek sérült lenne, valamint értendő az oktatásra is (aki még szinte beszélni sem tud, csak szavakat mond néha, olvasni sem képes megtanulni, az is elvégezheti az iskolákat, mert inkább kiadjuk a papírokat neki, csak ne kelljen beismerni, hogy baj van vele).

Nagyon-nagyon érdekes a könyv, bátran ajánlom mindenkinek. Kb 250 oldalas, apró oldalakkal, nagy betűkkel, és ennyi oldalba bele van sűrítve kb 18-20 év története. Így szinte csak a leglényegesebb dolgokról ír az írónő, semmi felesleges duma nincs benne.
A gyerekek felnőnek. Hogy mi lesz belőlük, mi lesz a sérült gyerekkel? Na ezt nem mondom el :):):)

Egy dolgot hiányoltam igazán a könyvből: Az apa véleménye jól megfogalmazódott közben, viszont nem ártott volna, ha néha jobban bele mélyed abba, hogy közben a másik 4 gyerekkel az apának milyen maradt a viszonya. Ez nekem hiányzott, de lehet, hogy csak nekem.

És akkor a hivatalos rövid tartalom:

"A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is...

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról."

És akkor most vissza térek a Mágus-hoz :):):):)

Kil olvasnak engem? Jelentkezz be kérlek!!

Valamelyik nap felvetődött bennem a kérdés, vajon kik azok, akik néha ide-ide tévednek hozzám, vagy esetleg rendszeresen olvasnak?

Szimplán csak kíváncsi vagyok, semmi játék, semmi ajándék, semmi sorsolás (ami látom, újabb hóbort lett a blogspoton). Arra kérnélek, kedves olvasóm, hogy hagyj nekem egy szia, itt vagyok, vagy én is néha benézek, vagy bármi kommentet :):):) Akkor is, ha még nem kommenteztél, vagy "zugolvasóm" vagy, esetleg nem ismerjük egymást!!! :):):):):):):)
Akkor is kérnék egy bejegyzést, ha tudod kedves látogató, hogy pontosan tisztában vagyok vele, hogy Rád mindig számíthatok, Te mindig elolvasol, megnézed a fotóimat, mint ahogy valószínűleg én is a Tiéidet.

Nem nagy dolog, csak egy ici-pici, akár egy betűs komment is lehet, szeretnélek megismerni benneteket.

Még egy kérés: senki semmit ne dícsérjen!!!! (nem szeretem ugyanis.... jaaaa, ezt még nem tudtátok rólam??? :):):):) ) Szóval indokot nem kérek.

Ja, és tisztában vagyok azzal, hogy ott a rendszeres olvasós listám, de az ugye nem jelenti azt, hogy be is néznek :):):):):)

Kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle (lehet, hogy egy jó nagy pofára esés???? :):):):):) )

Na és akkor az elmaradt díjak

Hát szóval: szeretném megköszönni, hogy gondoltatok rám, és bocsi, amiért eddig nem foglalkoztam ezzel.... Tovább nincs szerintem értelme adni, nagyon elcsépelt, és halálra unt, de virtuálisan küldöm mindazoknak, akik ide tévednek!!!

Akkor nem szaporítom a szót, íme:

Köszönöm Évi, és Nóri. Ugyanezt a díjat megkaptam a másik oldalamra is, Anikó tisztelt meg vele, szóval köszönet érte!!

A következő díjat pedig Juditnak köszönöm szépen!!

Macika keretben

Ezt a képet a lányom hímezte ki még régebben (valamikor tavasszal lett kész vele), de csak most tudtam bekereteztetni. Jól mutat a szobája falán :):):):) Úgy döntöttem, hogy benevezem a gyerek kategóriába ezzel a képpel. Tegnap el is árultam a tervemet, most felhőtlenül boldog, azóta hímez ezerrel, hogy jövőre is indulhasson a kiállításon :):)::) Így kell inspirálni a kölyköket :):):):) Zöld márványos aidára készült a maci (Nina emlékszel rá? Még pár éve Te vetted nekem :):):):) )

Akkor a MŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ :):):)

Kommentet annyit fűznék hozzá, hogy az első két képen a keret színe tökéletes, a második két képen pedig a paszi van jól fotózva, együtt sajnos nem sikerült. Hozzátok össze agyban a kettőt :):):) A kiállításon találkozhattok a csajaimmal élőben is, elviszem ugyanis őket :):):)

Ja, és figyeljétek meg a keretezés minőségét, mennyire egyenesen állnak, és mennyire tökéletesen középre sikerült rakni őket. Szerintem totál bele adta a keretező a maximumot :):):):)

Tali Ceglédbercelen

Ma volt a (most már mondhatom) szokásos éves ceglédberceli tali Bogyimami-Éviéknél. A hangulat szerintem szuper volt, én nagyon jól éreztem magam ismét. Nagyon örültem, hogy újra találkozhattam, és néhány szót válthattam a többiekkel, különösen örültem az új szatyorkámnak :):):):) A kifordítós lett az enyém, már bele is pakolásztam :):):)
Megismerkedtem többek között Csicsóné Melindával, hihetetlen, hogy még nem jártam az oldalán sem (vagy csak nem emlékszem??? :):):) ), szóval nem ismertük egymást. Magdival is most találkoztunk először személyesen, ennek az "új" ismerettségnek is nagyon örülök, mert bár pár éve jópár privit váltottunk egymással, találkozni mégsem volt eddig alkalmunk.
Láttam sok-sok szép alkotást, ettünk finomakat, aztán sikeresen haza is értünk a vihar ellenére. Jó nap volt, kellően fáradt is vagyok.

A vendéglátást nagyon szépen köszönöm!!!

Pár fotót azért mellékelek, remélem, a hangulat látszik azért a fényképeken

Elkészült a mű :):):):) most csak szóban :):):)

....merthogy egyenlőre fotó nélkül jövök (ugyanis mint tudjuk, szemetek az emberek :):):) )

Naszóval az van, hogy tegnap elkészült az afrikás képem keretezése, mármint a két afrikai nő egy keretben (ha nem emlékeznétek, az alap ötlet az enyém, eddig ahogy tudom, mindenki aki kivarrta, külön keretbe tette őket). Szóval elkészült, és nagyon-nagyon szép lett, elhihetitek nekem :):):)::) Bár nem illik ugye magamat dícsérni, de hát az én érdemem nagyon csekély ebben a dologban. Vagyis némi érdemem azért van, de én most a keretezés, és a hímzés színeinek, stílusának az összhangjára gondolok, plusz a keretezés minőségére. Nagyon oda tette magát szakmailag a keretező, bár a keret, és paszi választás az én érdemem, de eszméletlenül gyönyörűen van csinálva. Egyenesre húzta az anyagot, és majd meglátjátok, mindkét fele egyforma, szóval szépséges :):):):) Na jó, nem áradozok többet, jöjjön a lényeg, amit nem tudok, és nem is akarok magamban tartani:

Tegnap kinnt hagytam a képet a munka helyemen, mert több kolléganőmnek is megígértem, hogy megmutatom (hallod, Kati????? :):):):):) ), így ott éjszakázott. Ma természetesen sorban megnézte mindenki, megcsodálta, és az egyik kolléganőm totál bele zúgott, és kiderült, hogy sok ismerőse van, többek között egy iparművész ismerőse is, aki kézműves dolgok árusításával foglalkozik, valahol Budán van is egy boltja. Azt ígérte, fel is veszi a kapcsolatot vele, hogy el tudná-e adni a képemet, és ha igen, mennyiért :):):):):) Én ugyanis annyira szerettem hímezni, hogy simán kihímezném még egyszer :):):) Szóval össze hoz bennünket :):):) Egy próbát megér, aztán ha nem sikerül, akkor max nem hímzem még egyszer :) Azért bevallom, a lelkemet titkon melengeti a gondolat, hogy másnak is értékes lehet rajtam/rajtunk hímzősökön kívül egy ilyen mű.
A másik szívet melengető kérés a keretezőtől jött: legyek szíves egy fotót küldeni majd neki emilben, mert mindenképpen szeretné megörökíteni magának, annyira szép szerinte is az egész, jó az összhang. Sajnos nem volt ideje lefotózni. Persze, hogy küldök majd :):):):)

Szóval fotóvan nem tudok szolgálni, mert nehéz lett volna felcipelni, és mivel holnap megyek Ceglédbercelre Bogyimami-Évihez a talira, inkább jobbnak láttam a csomag tartóban hagyni. Minél kevesebbet mozgatom, annál kisebb az esélye, hogy sérül. Szombatra sem ígérek fotót, nem tudom, mikor érünk haza, bár ha időben, akkor lehet, hogy teszek fel. Vasárnap viszont tutira mutatom, hisz itthon leszek egész nap!! :):):):):)

Újabb könyvajánló, ezúttal tini lányoknak

A kamasz gyermekem megkért, hogy olvassam ki ezt a könyvet, mert Ő 2 nap alatt kivégezte, és nagyon tetszett neki, és szerette volna, ha képben vagyok, amikor mesél róla. Hát kiolvastam. Bevallom, az én kamasz korombólThomas Brezina kimaradt teljesen, nálam a pöttyös, és a csíkos könyvek voltak a menők, izgalmasak.
Ma utazás előtt elkezdtem, és 2,5 óra múlva már be is fejeztem. Aranyos, édes könyv, igazi tini csajoknak való, olvastatja magát, bár azért nekem kicsit "sztoritlan", de hát kiskamasz szemmel nézve tényleg izgalmas. Szóval ajánlom minden kiskamasz lányzónak, és az anyukáknak is, mert remek ajándék lehet! Sőt, már a 9 évesem is lecsapott rá, Ő is szeretné kiolvasni, miután befejezte a Rosszcsont Peti kalandjait, már nem sok van hátra neki belőle. Szerintem élvezni fogja ezt a Brezina könyvet is.

"Lizi utálja a matekot! Ráadásul új tanár érkezik a suliba, és persze Lizit szúrja ki elsőként. Le is kapja a tíz körméről, és azzal tartja sakkban, hogy ha nem tanul, megbuktatja.Igen ám, csakhogy nem kicsi a tét: ettől Lizi korzikai nyaralása függ! Ennek ellenére képtelen nekidurálni magát a tanulásnak. Úgy dönt, hogy varázslással könnyíti meg a dolgát. Talál is egy megfelelő mágus igét, ám hiába, a dolog bizony balul sül el. AZ igazi varázslat csak ekkor kezdődik! Vajon mi lesz ebből az egészből?"

Ezt megérte a kezembe venni :D:D:DD

Szóval tényleg 2 napos könyv volt, igazán tetszett, nagyon, azt hiszem, még ki fogom olvasni. Voltak részek, amiken jót derültem, és voltak, ahol komolyan elgondolkoztam, hogy az egyik főszereplővel mennyi-mennyi közös vonásunk van (gondolok itt a háztartás, gyereknevelés körüli gondolatokra).

A könyv igazán szabad szájú, a prűdek kíméljenek alcímet is kiérdemelné simán, aki zavarba jön a kényes, szexszel kapcsolatos nyílt beszédtől, az bele se fogjon. A történetnek van mondani valója, sokszor teljesen életszerű, bár azért nem minden részénél, ez igaz. Olvasmányos, izgalmas, és meg lehet szeretni ezeket a nagypofájú főszereplőket.

Miután megkaptam a könyvet (anyósomtól :D:D:D), a munkahelyemen sok-sok kézen átment, mire hozzám jutott, és kivétel nélkül mindenkinek tetszett. Így alig vártam, hogy odáig jussak, hogy én is kinyithassam. Most azért sajnálom, hogy ilyen hamar kivégeztem, mert jó lenne még ilyen stílusban, és ilyen könnyed művet olvasni, igazi kikapcsolódás volt nekem.


"A házasság ugyebár csupa öröm, de nincs az a nő, aki olykor ne kívánná a férje halálát… csak egy picikét. Ám amikor Jazz Jardine-t férje meggyilkolásával gyanúsítják, valahogy elhagyja a humorérzéke. Az élet negyven fölött kezdődik – mondják –, de nem jó mindjárt a hűvösön kezdeni. Jazz, a házitündér, Hannah, a karrierjét építgető nő, és Cassie, a szeretnivalóan hibbant anya: három hétköznapi figura. Jó esetben nem börtönkrónikák szereplői. Cassie és Hannah mégis kénytelen összefogni, hogy bebizonyítsák közös barátnőjük, Jazz ártatlanságát. Csakhogy a botcsinálta nyomozás során fény derül árulásra, házasságtörésre, hazugságokra, egy- vagy többéjszakás kalandokra, egymás pasijának elhalászására, és egyéb sötét tikokra. Vajon a barátság kibírja a szennyes teregetését? A világszerte népszerű írónő beható ismerője a párok konyha- és hálószoba titkainak, humoros bestselleréből azt is megtudhatjuk: egy nő se lövi le a férjét, miközben a pasi épp porszívózik. „Zseniális humorú” –- Jilly Cooper"

Ha tehetitek, olvassátok el, megéri :D:D:D:D

Könyv (nem) ajánló

Hááááát, hogy őszinte legyek, hónapokig kínlódtam ezzel a könyvvel, és valóban ritka unalmas, és az író nevéhez méltatlan (szerintem), izgalmaktól mentes (bár az utolsó 20-30 oldal azért jó volt a 440-ből). A barátnőmtől kaptam még tavaly télen szülinapomra, és nem akartam azzal megbántani, hogy félre teszem a felénél, így végig küzdöttem, de az utolsó sor elolvasása után azért felhívtam telefonon, és öröm ujjongásban törtem ki, hogy hurrá, túl vagyok rajta :D:D:D:D:D:D:D
Kicsit most (vagy inkább nagyon) elment a kedvem Robin Cook-tól....
Hozzá tenném, hogy nekem túl sok volt a szakmai rész benne, az egészségpénztárak működése, magyarázatai a vírusok fertőződésének, lefolyásának, és pár Cook könyv után is azt mondhatom, hogy ez volt az első, amiben sokszor azt sem tudtam, miről is beszél, csak olvastam a sorokat, hogy fogyjanak a betűk. Lehet, hogy egy szakmában jártas embernek izgalmas a könyv, de nekem közöm nincs az orvosláshoz.
4 nap eseményeit sűríti 440 oldalba, de még a 220. oldalon is mutat be új szereplőket, még ott sem lehetek benne biztos, hogy "ki kivel focizik".
Szóval ha számít a szerény véleményem, ezt a könyvet kimondottan nem ajánlom. Annyira nem, hogy le sem szedem a netről a valódi ajánlóját, és hogy miről szól. Akit így is érdekel, utána tud nézni simán...

Oldalra kitettem, hogy most mit olvasok, egy este alatt a feléig jutottam, és azt hiszem, azt bátran fogom ajánlani :D:D:D:D:D:D Majd jelentkezem hamarosan az újabb könyv ajánlómmal :)

Elkészültem!

Elkészültem!!! Boldog is vagyok, meg szomorú is, mert imádtam készíteni, és úgy csinálnám még.... még mosás, vasalás előtt, azt majd frissen a keretezés előtt fogom csak megtenni, mert addig úgyis csak gyűrődne. Alig várom, hogy válogathassam a paszikat, kereteket...

és így néz ki egyben a kettő, szerintem imádják egymást :D:D:D:D

Havi jelentés 2

Valójában ez a cím nem fedi az igazságot, hisz kb 2 heti hímzésem van a havi jelentésben, mert most nem voltam olyan aktív... Szóval a hónap egyik felében ennyit sikerült össze hoznom:

Lett feje a sárkánynak, de baromi béna, majd a kontúr fogja igazán látványossá tenni:



Nagy lendülettel elkezdtem a mira-sal második nőjét, aztán amikor rájöttem, hogy félre néztem, és a második helyett a negyedikbe fogtam, el is ment a kedvem, így azóta sem vettem elő. Mivel így a tervezett helyei is felborultak a nőknek, ezért a sorrendemet is teljesen át kellett variálnom, de sikerült kialakítani a végső elhelyezéseket a fejemben, már csak hímezni kell (ha újra félre nem nézem...) Az első lendületem eddig tartott:










Elkezdtem az afro-sal második lanarte nőcijét is, azzal ahhoz képest, hogy szintén nem hímeztem minden nap, szerintem elég jól haladtam:



Pár öltést pedig az utolsó "bérhímzésembe" is böktem, még mindig utálom...

Túrázni voltunk

Vissza tértünk ismét Szlovákiába, ahol tavaly nyáron is több napot eltöltöttünk. Újra csodás helyeken jártunk, isteni időnk volt, és baromi finom fagyit ettünk. Hrussó, és Gimes várát látogattuk meg, Hrussó várához kényelmes út vezetett, kb fél órás emelkedővel, Gimes várának a látványáért azonban már jobban meg kellett küzdenünk, jó bő másfél órás keményebb kaptató után tárult elénk a gyönyörű várrom. Közben a kettő között láttunk egy szép kastélyt, mellette egy lóversenybe is bepillanthattunk, igazi eseménydús, élményekben gazdag nap után jó volt estére lefeküdni.
Mivel elég sok fotót készítettünk, egyet teszek csak fel ide, a többit itt megnézhetitek, ha érdekel benneteket.

Közvélemény kutatás

Kíváncsi lennék, hogy ha lenne lehetőségetek eladni ezt a képet, amit magatok hímeztetek eredeti készletből, akkor mennyit kérnétek érte? Megnéztem, az Évában most maga a készlet majdnem 8e ft.
Vagy megfordítom a kérdést: ha nem tudnátok hímezni, de tetszene a kézimunka, mennyi az az összeg, amit ezért a képért megfizetnétek?
Köszi a válaszokat!